Ábel Fazekas usually does music; composing, performing, organizing. Other times film, theater, philosophy, or whatever the good life demands.

Recent works include the slowest metal music you ever heard, an apophatic oratory, and a horror-documentary about suffering as a mode of attention.

Committed to breaking institutional boundaries, he founded a non-academic music academy and, before that, established some strangely academic squats. Somehow the two aren't unrelated.

Fazekas Ábel többnyire zenél: szerez, előad, szervez. Máskor film, színház, filozófia — vagy amit épp a jó élet megkíván.

A legutóbbi munkái közt van a leglassabb metal, amit valaha hallottál, egy apofatikus oratórium, és egy horror-dokumentumfilm a szenvedésről mint a figyelem egy módjáról.

Elkötelezetten bontja az intézményi határokat: alapított egy nem-akadémikus zenei akadémiát, előtte pedig néhány furcsán akadémikus foglaltházat. Valahogy a kettő nem független egymástól.

I usually do music; composing, performing, organizing. Other times film, theater, philosophy, or whatever the good life demands.

Most of the work sits at the intersection of music, philosophy, and mathematics, often via tuning systems and feedback. Recent works include the slowest metal music you ever heard, an apophatic oratory, and five dimensional piece for five pianos.

As a performer, I play clarinets (though at this point, more research into extended techniques than standard repertoire) and I also improvise, having shared stages with Han Bennink, Fred Frith, John Duncan, Ingebrigt Håker Flaten, Jasper Stadhouders, Balázs Pándi, among others.

Beyond composition: I recently produced a horror-documentary about suffering as a mode of attention, led an artistic research series called Research Concert Cycle at Studio Loos Den Haag, contributed to a pop-science book on prime numbers, and host thematic dinner party performances. I also run somewhat notorious workshops around consensual pain, called Violence Club.

Committed to breaking institutional dichotomies, I founded Hangzavart!? in 2021 — a non-academic music academy. Think Darmstadt meets Burning Man: intensive artistic exploration, summer camp for thoughtful rebels, Erasmus+ funded. High art. Barefoot. Before that, I ran strangely academic squats with art and music students in The Hague.

Többnyire zenélek: szerzek, előadok, szervezek. Máskor film, színház, filozófia — vagy amit épp a jó élet megkíván.

A munkáim nagy része a zene, a filozófia és a matematika metszéspontján áll, gyakran hangolási rendszereken és visszacsatoláson keresztül. A legutóbbiak közt van a leglassabb metal, amit valaha hallottál, egy apofatikus oratórium, és egy ötdimenziós darab öt zongorára.

Előadóként klarinétokon játszom (bár ez mostanra inkább a kiterjesztett játékmódok kutatása, mint standard repertoár), és improvizálok is — osztottam már színpadot Han Benninkkel, Fred Frithszel, John Duncannel, Ingebrigt Håker Flatennel, Jasper Stadhoudersszel és Pándi Balázzsal, többek között.

A szerzésen túl: nemrég producere voltam egy horror-dokumentumfilmnek a szenvedésről mint a figyelem egy módjáról, vezettem egy Research Concert Cycle nevű művészeti kutatássorozatot a hágai Studio Loosban, közreműködtem egy prímszámokról szóló ismeretterjesztő könyvben, és tematikus vacsora-performanszokat tartok. Emellett viszek egy némiképp hírhedt workshopsorozatot a konszenzusos fájdalomról, Violence Club néven.

Elkötelezetten bontom az intézményi dichotómiákat: 2021-ben alapítottam a Hangzavart!?-ot, egy nem-akadémikus zenei akadémiát. Képzeld el, hogy Darmstadt találkozik a Burning Mannel: intenzív művészeti kutatás, nyári tábor gondolkodó lázadóknak, Erasmus+ támogatással. High art. Mezítláb. Előtte furcsán akadémikus foglaltházakat vittem művészeti és zenei hallgatókkal Hágában.

Ábel Fazekas usually does music; composing, performing, organizing. Other times film, theater, philosophy, or whatever the good life demands.

Most of the work sits at the intersection of music, philosophy, and mathematics, often via tuning systems and feedback. Recent works include the slowest metal music you ever heard, an apophatic oratory, and a five-dimensional piece for five pianos.

As a performer, he plays clarinets (though at this point, more research into extended techniques than standard repertoire) and also improvises, having shared stages with Han Bennink, Fred Frith, John Duncan, Ingebrigt Håker Flaten, Jasper Stadhouders, Balázs Pándi, among others.

Beyond composition: he recently produced a horror-documentary about suffering as a mode of attention, led an artistic research series called Research Concert Cycle at Studio Loos Den Haag, contributed to a pop-science book on prime numbers, and hosts thematic dinner party performances. He also runs somewhat notorious workshops around consensual pain, called Violence Club.

Committed to breaking institutional dichotomies, he founded Hangzavart!? in 2021 — a non-academic music academy. Think Darmstadt meets Burning Man: intensive artistic exploration, summer camp for thoughtful rebels, Erasmus+ funded. High art. Barefoot. Before that, he ran strangely academic squats with art and music students in The Hague.

Fazekas Ábel többnyire zenél: szerez, előad, szervez. Máskor film, színház, filozófia — vagy amit épp a jó élet megkíván.

A munkáinak nagy része a zene, a filozófia és a matematika metszéspontján áll, gyakran hangolási rendszereken és visszacsatoláson keresztül. A legutóbbiak közt van a leglassabb metal, amit valaha hallottál, egy apofatikus oratórium, és egy ötdimenziós darab öt zongorára.

Előadóként klarinétokon játszik (bár ez mostanra inkább a kiterjesztett játékmódok kutatása, mint standard repertoár), és improvizál is — osztott már színpadot Han Benninkkel, Fred Frithszel, John Duncannel, Ingebrigt Håker Flatennel, Jasper Stadhoudersszel és Pándi Balázzsal, többek között.

A szerzésen túl: nemrég producere volt egy horror-dokumentumfilmnek a szenvedésről mint a figyelem egy módjáról, vezetett egy Research Concert Cycle nevű művészeti kutatássorozatot a hágai Studio Loosban, közreműködött egy prímszámokról szóló ismeretterjesztő könyvben, és tematikus vacsora-performanszokat tart. Emellett visz egy némiképp hírhedt workshopsorozatot a konszenzusos fájdalomról, Violence Club néven.

Elkötelezetten bontja az intézményi dichotómiákat: 2021-ben alapította a Hangzavart!?-ot, egy nem-akadémikus zenei akadémiát. Képzeld el, hogy Darmstadt találkozik a Burning Mannel: intenzív művészeti kutatás, nyári tábor gondolkodó lázadóknak, Erasmus+ támogatással. High art. Mezítláb. Előtte furcsán akadémikus foglaltházakat vitt művészeti és zenei hallgatókkal Hágában.